Nyári Bereg
Végre derű sok évi borúra;
Itt van a Túr, s lám, indul a túra,
Búcsút legyint a lombos faág,
Gáláns kísérők, víg társaság.
Túr vize, túrja nagy kenu orra,
Hős kecsuáknak, büszke utóda.
Sok kalandvágyó civil mulat itt,
Átjárót keres, az északnyugatit!
Csobban a vízben a tíz evező,
Ki még nem érzi, majd belenő.
Vízre borult dús lombok alatt
Csordul a flotta, fürge csapat.
Fordul a nap, s már part fele fut,
Hanyatt fekszenek kint a kenuk,
Hajósra vár a biztos sziget
Támaszpontunk a Dió Liget.
Új nap, új úton indul tovább,
Mulaszt, ki ne jön, ezer csodát,
Boglárkák, kéklő lepkesereg,
Szitakötők is kísértenek.
Sáserdő közt tág, csendes tavak,
Ott tavirózsák virítanak,
Átevezünk az álmos falun,
Gólya kelepel, s vízimalom.
Mind, aki járt itt, tudja előre,
Más útra bár, de eljön jövőre,
S mind, aki részt vesz, érzi szívem,
Az csupa lady és gentleman.
2010. július 15. Tiszabecs
Szalay Sándor (félix)